Napi Gazdaságtan

Emailben kaptam, én se tudtam volna jobban megfogalmazni.

Kovács János álláskereső története

Kovács Jánost pontosan reggel 6 órakor ébresztette órája (made in China). Amíg a kávéfőzője (made in China) a reggeli kávét (product of Brasilia) csepegtette, lezuhanyozott, a hajszárítóval (made in Taiwan) megszárította a haját, a villanyborotvájával (made in China)
megborotválkozott. Egy pólót (made in India) és farmert (made in Singapore) húzott. Lábait sportcipőbe (made in Korea) bujtatta. A kenyérpirítójából (made in Philippines) kinyert pirítóst reggelizett, majd menedzserkalkulátorán (made in Mexico) megnézte aznapi feladatait. Az óráját (made in Switzerland) beállította a rádió (made in China) alapján, beült autójába (made in Germany) és mint már hónapok óta, álláskeresésbe fogott. Az ismét redménytelen nap végén János hazament, papucsot (made in China) húzott, fogott egy üveg bort (made in France) és bekapcsolta tévéjét (made in Japan). Amíg a brazil sorozatot nézte, elgondolkodott, miért nem talált ma sem egy jól fizető magyar munkahelyet...

Napi gazdaságtan, egyszerűen.

"Made in China" - olvashatjuk nap mint nap.

Cipőnket, ruhánkat, elektronikai berendezésünket, sőt lassan már a gyerekünket is Kínában csinálják.

Az a tény, hogy ezek a roppant ízlésesen és igényesen elkészített termékek általában az első használat után tönkremennek, végtelen örömmel tölthet el minket, hiszen az újabb termék megvásárlásával ismét hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a kétmilliárdnyi szorgos kéz egyike félmaréknyi rizs értékű fizetéssel teljen meg. Azonban mielőtt még elérzékenyülnénk saját magunk önzetlen jóságától, nézzünk szét egy kicsit a környezetünkben.

Nézzük meg, miért lett munkanélküli Kati néni, a varrónő, miért lett 34 évesen rokkantnyugdíjas a Feri, miért akasztotta fel magát a gazdálkodó Józsi bá', vagy miért turkál ott a kukában az a büdös hajléktalan?

Nem a kínaiak miatt, hanem miattunk. Mert spórolunk. Mert azt hisszük, hogy spórolunk.
Nem nézzük, kaviár vagy kutyaszar van e az üvegben, azt vesszük meg, amelyik két forinttal olcsóbb. Legszívesebben saját anyánkat is eladnánk és vennénk helyette egy akciós energiatakarékos takarítógépet. Mert az kevesebbet fogyaszt.

Kati néninek soha sem fájt a foga a munkanélküli segélyre. Nem is kapott belőle egyetlen fillért sem, míg működött a varroda. Azonban hiába varrtak szép és jó minőségű ruhákat, nem kellett az embereknek. A takarékoskodók számára túl drágák voltak a kínaiban és
turkálóban kaphatókhoz képest, a menők pedig csak nem vesznek meg olyat, amire nem az van ráírva, hogy London. Így aztán hamarosan érkezett egy udvarias német úriember, aki nagylelkűen megvásárolta a gyárat. Azon persze nincs mit csodálkozni, hogy szép lassan csődbe ment a varroda, hiszen a német már régóta foglalkozott ruhákkal Németországban is. Érthető, nem akart konkurenciát saját magának.

Feri kőművesnek tanult. Olyan szép egyenes falat tudott rakni, hogy még az igazgató is csodájára járt. Dolgozott itt-ott feketén, de normális munkát sehol sem talált. Miért is lenne szükség kőművesre, ha építkezés is csak ritkán van? Így aztán egyik barátja tanácsára leszázalékoltatta magát. Félreértés ne essék, még mindig fél kézzel pakolja a negyven kilós
betongerendákat, de valamiből meg kell élni.


Józsi bá' nem volt depressziós, nem volt szerelmi bánata, csak tíz millió forintos adóssága. Nem. Nem ivott, nem játékgépezett. Sokkal rosszabb: teheneket tartott, és gabonát termesztett. Azért kellett a pénz, hogy gazdasági épületeket építsen, gépeket vegyen. De nem kellett az embereknek a gyógynövényt legelő teheneiből fejt finom tej, mert inkább a bevásárlóközpontban kapható reggeli italnak becézett hulladék anyagokból készült kotyvalékot itták. Istenem, olcsóbb volt. Meg egészségesebb is, hiszen Józsi bá' is a tej miatt halt meg.

Fúj, büdös hajléktalan, hogy lehet ide engedni az utcára, rontja a városképet, elriasztja a turistákat, összehugyozza a padokat! Igen ám, de a büdös hajléktalan nem egy természeti jelenség . Nem valami varázslat következtében keletkezett, hanem rendes átlagos emberből vált büdös hajléktalanná. Hiába kergetjük el, zárjuk be, ha nem látjuk, akkor is büdös
hajléktalan marad. És még mi sértődünk meg, ha az alamizsnánkat piára költi.

Ha egy tíz éve totálkáros autóba eszeveszettül öntözzük a benzint, majd megpróbáljuk beindítani, van-e értelme megsértődnünk azon, hogy a járgány nem akar normálisan működni?

Oké, de mi közöm van nekem ezekhez? Jól fizető állásom van, új kocsim és szép lakásom.


Ez igaz, viszont egy kicsike kis közöm mégis van. Méghozzá az, hogy ez az egész mind-mind miattam van. Ugyanis ha a Kati néni által varrt ruhát veszem meg, nem megy tönkre a varroda és neki is megmarad a munkahelye. És ha Kati néninek megmarad a munkahelye, össze tud gyűjteni annyi pénzt, hogy építtessen Ferivel még két szobát és egy fürdőszobát a szoba-konyhájához.
Így Ferinek sem kellene a rendes fizetés helyett a kevéske rokkant nyugdíj.

Ráadásul ha Józsi bá' által termelt tejet iszom, nem csak egy halottal lenne kevesebb, de még egy büdös hajléktalannal is, aki régen a mezőgazdaságban dolgozott, és akit most is alkalmazna Józsi bá'. Így a büdös hajléktalan már nem lenne se büdös, se hajléktalan.

És hogy nekem ebből még hasznom is lenne? Nem meglepő, hiszen ezt a sok szerencsétlent mind az én adómból tartja el az állam, így ha dolgoznának, nemhogy nem kerülnének semmibe, de még ők is bevételt jelentenének az országnak.


A több bevételből pedig több utat, iskolát, parkot, templomot, uszodát és kórházat lehetne építeni, ami számomra is egyértelműen hasznos lenne (ám többet is lehetne belőle lopni, ami persze koránt sem lenne hasznos).


Ezek után érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon az a termék olcsóbb-e, amelyiknek kisebb szám van az árcetlijén, vagy az, amelyikre az van ráírva, hogy "Made in Hungary".

Csődbe megy a világ?

Csőd, csőd, csőd...
Amerikai hitelválság, nagy múltú cégek csődje, önkormányzatok fizetésképtelensége, intézmények csődje, háztartások csődje, itt lenne a világvége??? Ráadásul a természet is hallatja hangját, özönvíz és tornádó pusztít, stb.
Mi okozhatja a problémát és mi lehet a megoldás? Dr. Jorgo Chatzimarkakis szerint súlyosabb a tehénfing , mint az autózás. Minden kornak megvoltak a nehézségei, amit meg kellett oldania az emberiségnek. Milyen kiutak lehetnek most? Várom az ötleteket, és hogy mennyire kell ezeket komolyan vennünk.

Szerintem az egyik legfontosabb, hogy minél több ember felismerje, hogy az egyéni érdekeit alá kell rendelnie a közösség érdekének. Az összefogás és a szeretet rengeteget lendíthetne a dolgokon. Pártállástól, nemzeti hovatartozástól sokkal fontosabb, hogy mi az ország célja, ahol élünk. Az USÁ-ban csak másodrangú, hogy vki demokrata, vagy republikánus, alapvetően mindenki amerikai, és a fő célokban egyetértenek. Ezt a példát itthon is lehetne követni.
Nagyobb hangsúly lesz a környezetvédelmen, alternatív energiaforrásokon. Ezzel kapcsolatban már készül energiaspórolás cikkünk.
Növekvő szerepe lesz az öngondoskodásnak, mivel a nyugdíjrendszerek a híresztelések szerint hamarosan csődöt mondanak, legalábbis nehéz idők következnek a jelenlegi demográfiai képből adódóan.
Az egészségügyi rendszer pedig arra kell, hogy ösztönözze az embereket, hogy egészségesebben éljenek, mivel sem orvos, sem korház nem lesz, aki ellássa őket, vagy nem tudják megfizetni a szolgáltatást.
Reméljük, hogy az informatika is tud segíteni a cégek hatékonyságának javulásával, a gyorsabb információ áramlással, emberi kapcsolatok összetartásában, a távmunka segítségével a kevesebb ingázás és több családi együttlét lehetőségével.

Nézzük az informatikát érintő gazdaságnál, mi lehet egyes cégek háza táján:

AMD - Processzor gyártó



Circuit City - Elektronikai bolt hálózat az USA-ban



Infineon - memória gyártó




Maxdata - Belinea monitorok gyártója volt



A diagramok szerint néhol nem túl rózsás a helyzet, el kell búcsúznunk pl. az Abit alaplapoktól, a Belinea monitoroktól, és az AMD -nek sem jött be az ATI felvásárlása, amit a gyengélkedő processzor eladásaik sem éppen egyensúlyoznak, tehát csak drukkolni tudunk, hogy életben maradjon, színesítve a kínálatot.
Tapasztalatom szerint egyébként gyorsabbak az AMD-s gépek, videokártyáknál mindig kiélezett a verseny, az ATI 4850/4870-es széria elég ütősre sikeredett, de az alsóbb kategóriában nálunk az Nvidia viszi a prímet a 8600-os és 9600-os szériájával.
A nagy árverseny persze rövid távon jó a vásárlóknak, de hosszú távon a kínalat szűküléséhez és néhány szereplő dominanciájához vezethet.
Élvezzék a digitális világot! Ezáltal sok cég végezheti tovább munkáját, amennyiben elnyeri az Önök tetszését.